Az Apple Watch első generációjának 2015-ös bemutatása óta az óra mindig hozott zafírüveges változatokat. Az anyagról ismert, hogy kiválóan ellenáll a karcolásoknak és a különféle sérüléseknek, bár nagyon hasonlít a mobiltelefonokban és más eszközökben látható szokásos üvegre.

Ennek ellenére meg lehet tudni, hogy az órán valóban van-e zafírkristály, anélkül, hogy megkarcolná vagy károsítaná a terméket. Ehhez egyszerűen kövesse néhány alapvető lépést:
- Alaposan tisztítsa meg a kijelző felületét egy puha ruhával. A teszt működéséhez elengedhetetlen, hogy a képernyőn ne legyen semmilyen zsír vagy más típusú szennyeződés;
- Szerezzen be egy cseppentőt, fecskendőt vagy bármilyen edényt, amely nagyon kis mennyiségű vizet képes lerakni. Utolsó megoldásként az ujjbegyek beáztatása is működhet;
- Öntsön egy kis cseppet az üveg felületére. Figyelem: Mivel az Apple Watch minden generációja vízálló, a kísérlet nem okoz kárt; más órák vagy hasonló termékek esetében fontos ellenőrizni, hogy az eszköz rendelkezik-e folyadék elleni tanúsítvánnyal;
Ezt követően két kimenetel lehetséges: A közönséges szemüvegben a csepp viszonylag szétterül. A képernyő enyhén megdöntésével a folyadék nagyon tiszta nyomot hagy maga után, ahogy mozog.

Ezen a ponton lehet azonosítani a zafírkristályt. Ha ez az anyag, a csepp körkörösebb és koncentráltabb alakot vesz fel; ugyanazon dőlésvizsgálat során a folyadék mozgása alig vagy egyáltalán nem hagy nyomot a képernyő körül. Más szóval, a képernyő száraznak tűnik, még olyan helyeken is, ahol a víz már elhaladt:

Ha az Apple Watch képernyője nem rendelkezik zafírüveg tulajdonságaival, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy hamis termékről van szó. Az óra olcsóbb modelljei ugyanis úgynevezett Ion-X-szel érkeznek: az anyag jobban ki van téve a karcolásnak, de kevésbé kemény összetétele miatt például sértetlenül kikerülhet bizonyos fizikai ütésekből.
Mi az a zafírkristály?
Mivel az órák olyan termékek, amelyek jobban ki vannak téve a környezetnek, nagyobb a karcolások vagy egyéb balesetek valószínűsége. Emiatt gyakori, hogy a legfejlettebb modellek összetételében zafírüveg van, ahogy az Apple Watch esetében is.
Az ilyen típusú képernyők gyártása viszonylag bonyolult, és speciális berendezésekkel végrehajtott lépések sorozatát igényli. Kezdetben egy kis zafírdarabot helyeznek a hordó belsejébe alumínium-oxiddal együtt, és további, nem kristályosodott zafírdarabokat, amelyeket "roppanónak" neveznek.

Mindezeket az anyagokat 2.000 °C feletti hőmérsékleten megolvasztják, majd fokozatosan lehűtik, hogy megőrizzék sértetlenségüket. Az eredmény egy nagy zafírtömb; a gyakorlatban a zafírkristály nem is tekinthető "üvegnek".
Ez az így kapott blokk sokféle célra formázható, mint például LED-ek és repülőgépablakok. Az okostelefonokba vagy órákba kerülő vékony rétegek szétválasztására az anyagot hidrogénionokkal bombázzák, amelyek zafírlapokat képezve helyezkednek el.

A zafír nagy előnye az ellenállás, mivel az anyag a Mohs keménységi skála 9-es fokozatáig ellenáll az anyagok agressziójának; ehhez képest a gyémánt a 10. szinten van.
Az Apple Watchon kívül az iPhone 5-től már zafír van a hátsó kamerák feletti üvegben. A tesztek azonban már kimutatták, hogy az anyag nem tiszta, ezért nagyjából ugyanúgy karcolható, mint az első képernyő a mobiltelefonról.
A zafírkristályokat több készülékben nem használják két fő okból: a legnyilvánvalóbb az előállítási költségekkel kapcsolatos. Összetett folyamat lévén lényegesen drágább, növelve a fogyasztót terhelő összeget.
Ezenkívül a kevésbé rugalmas anyag alkalmazása nagyobb törésveszélyt jelent. Ez a probléma különösen fontos az okostelefonoknál, mivel a fizikai esések általában erős hatást gyakorolnak a szerkezetre, különösen akkor, ha a képernyő közvetlenül érintkezik a talajjal.